Sziasztok!!:/
Ne haragudjatok de most körbelül három hónapig nem lesz frissítés ha lesz akkor lehet hogy péntekenként ha meg tudom oldani hogy net közelbe legyek :) Ne haragudjatok ://
Puszii Bianka
Minden átmenet. Feltámad, lüktet, és továbbhömpölyög. Tűz, ragyogás, langyos, hűs energiák, jéggé dermedő nedvek és olvadás úgy váltakoznak e szintézisben, mint a hullámjáték. Ami megfeszül, ellazul. A végletek eltűnnek. Életérzésünk a közép egyensúlyában lebeg.
Néha az ember azt hiszi, hogy jön majd valaki, aki magával hoz egy
másik világot... Aztán rájössz, hogy ő is ezen a Földön él... Pedig pont
ez a lényeg... Hogy jöjjön valaki, aki ezen a Földön él... És hozzon el
egy világot... De ne egy másikat, hanem ezt... A miénket... Csak kicsit
másképp... Jöjjön valaki, akivel máshogy látod a világot... Akivel
máshogy éled meg a mindennapokat... Akivel szebbek lesznek az álmos
reggelek... És még szebbek az éjszakák... Akivel a percek óráknak
tűnnek, az órák pedig perceknek... Aki ott tud hagyni a szívedben
valamit, ami akkor is segít szebbé alakítani a valóságot, ha ő nincs
melletted...
Békülj meg azzal, hogy ott vagy, ahol vagy, és azzá lettél, amivé lettél. Az emberek sokszor tudják, mit kell tenniük. Csak annyit kell tenned, hogy megmutatod nekik az utat - ez a bölcsesség.
Amikor még az utolsó üzenete a mobilodban van...
Amikor minden közös kép láttán a szemedből egy könny kicsordul... Amikor a mosolya még előtted lebeg...
Amikor tudod hogy ezt a mosolyt többé nem nézheted.
Amikor eszedbe jutnak a szép pillanatok...
Amikor rájössz, hogy soha többé együtt nem lesztek boldogok... Amikor észre veszed, hogy vége. Már nincs veled.
Akkor jössz rá, hogy hiányzik és a világon mindennél jobban szereted? Haragszol arra, kit el kell felejtened, S rádöbbensz arra, hogy még jobban szereted! Gyötörni akarnád, de nincs hozzá erőd!Mert tudd meg: még mindig SZERETED ŐT!
'sajnos' ez nem így működik ..
Talán ha néha elfelejtenénk dolgokat, mindannyian kicsivel boldogabbak lennénk.
És újra nekiállt dobogni a szívem, apró remények forgatagában...és újra pillangók szálltak a hasamban...újra elkezdtem élni...és...ez a legcsodásabb érzés...
az elme számol, a lélek sóvárog, a szív pedig tudja, amit tud!
Tudod miért mentem el?
- Mert sose kérted, hogy maradjak..
- Nem tudom elfeledni..
- De próbáld meg..
- De nem is akarom!
- De hát miért?? Ezzel csak magadat kínzod..
- Igen tudom.. De ha őt elfelejteném, azt is elfelejteném, hogy valaha boldog voltam VELE... Csak egy üresség maradna a szívemben..
- Én ezt nem értem.
- Persze, hogy nem érted.. Hiszen te nem szereted őt.. Nem érzed azt, amit én érzek minden pillanatban, amióta belépett az életembe..
Apa, soha nem szeretnélek utoljára látni. soha nem szeretnék tőled elbúcsúzni!! ♥ :(
Lehet, hogy most megcsókollak.. lehet,hogy hiba lesz.. de az biztos, hogy erre a csókra még 100 év múlva is emlékezni fogok !!
Néha hiányzol és nem bírom, ha nem vagy velem. Szükségem van a jelenlétedre, még ha nem is nézek rád. Néha ellöklek, mert félek. Megijedek tőled, pedig nem bántasz. Néha futnék veled akármeddig, akárhova, csakhogy együtt lehessünk. Néha úgy érzem, nem jó, ha itt vagy, vagy nézel, mert elvársz dolgokat és lehet, hogy nem tudom megtenni. A szívem megszakad, ha mással látlak, de nem szólok egyetlen szót sem, csak elsétálok. Nem tudok soha haragudni rád úgy igazán, pedig lehet olyat tettél, amiért másnak már nem jutna a bocsánatomból. Néha, ha rád gondolok, sírok, néha nevetek, néha ordítok, aztán megint ott a mosoly az arcomon. Lehetne egyszerű, de nem,ez bonyolult....
Tudod milyen érzés az, amikor valaki, akit szeretsz ott van melletted, mégis mintha egy hatalmas szakadék lenne köztetek? Hogy milyen, amikor írsz Neki és napokig várod a választ, majd rádöbbensz, hogy hiába vársz, mert nem fog írni? Hogy milyen mikor nagy nehezen elhiszed, hogy veled jó is történhet, aztán egy napon ráébredsz arra, hogy mégis hazugság volt az egész? Hogy milyen az, amikor legszívesebben mindent elmondanál, de mégsem teszed, mert tudod, hogy Ő nem így érez; és mert úgy gondolod, hogy ha nem mondod ki, akkor nem is igaz? Hogy milyen, mikor el kell engedned valakit, aki soha nem is volt igazán a tiéd, de mégis az életed része volt? Nem ugye? Neked fogalmad sincs ezekről az érzésekről. Te csak a felszínt látod belőlem, az álarcomat, amit azért öltöttem magamra, hogy ne lásd mennyire fáj az, amit velem teszel. A gondolataimban és a szívemben zajló harcok, küzdelmek Téged nem érdekelnek, megelégszel azzal, hogy látszólag minden rendben.
A barátság az, ami megmutatja nekünk, hogy sem örömünkben, sem bánatunkban nem vagyunk egyedül .. :-)♥