Hello November:3
November...
A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ezek a dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak. És ha megpróbálsz beszélni róluk a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz,egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen.
Életünkben sokszor érnek megpróbáltatások bennünket, és mi nem kerülhetjük el őket. De ezeknek is van valamilyen értelmük. Csak akkor értjük meg, miért voltak, amikor már túljutottunk rajtuk.
Tudod még mindig azt gondolom, hogy megéri hinni. Megéri bízni, szeretni, álmodozni, boldognak lenni; vállalva a hazugság, csalódás és boldogtalanság kockázatát. Inkább ülök egész életemben egy hullámvasúton, minthogy egy semleges, keserű ponton állva nézzem ahogyan mások élnek. Mert az élet az "egyszer fent, egyszer lent", nem pedig az "örökké középen"!
Csak addig dőlhet össze a világ körülötted, amíg nem a sajátodat építed.
Tényleg kell valaki. Szükségem van valakire.Ha együtt vagyunk, jobban érzem magam. Boldogabb vagyok, és kevésbé magányos.
Felelj! Miért csinálod, hogy engem közel engedsz, de magadat távol tartod tőlem?
Pedig pont ez a lényeg. Hogy jöjjön valaki, aki ezen a Földön él, mégis magával hoz egy másik világot. Akivel máshogy látsz, máshogy éled meg a mindennapokat. Akivel szebbek lesznek az álmos reggelek és még szebbek az éjszakák. Akivel a percek óráknak tűnnek, az órák pedig perceknek. Aki ott tud hagyni a szívedben valamit, ami akkor is segít szebbé alakítani a valóságot, ha nincs melletted.