Sziasztok kedves olvasók!
Hát megint itt. Szeptember. Az iskola újra elkezdődött és újra szenvedek miatta xd Na mindegy,most nem is ez a lényeg. A lap címe a 4. év nevet kapta. Hogy mért? Ez elég könnyű. Nem rég volt 4 éve ,hogy elkezdtem ezt az oldalt. Akkoriban még nagyobb lelkesedéssel áltam neki. Több szabadidőm volt ez a lapokon is meglátszik. Mostanában egyre kevesebbet frissítettem,amiért szeretnék bocsánatot kérni. :/ Sokat olvasgattam a régebbi lapokat az oldalon és egyfajta fejlődést is észrevettem benne. Vagy is inkább egy érzelmi átalakulást és nem olyan mint 4 éve volt. Fura belegondolni így most,hogy már 4 éves az oldal és az alatt az idő alatt én miken mentem keresztül vagy éppen most miken megyek keresztül.:) Hihetetlen nagy változást éltem meg. Felnőttebb és érettebb lettem. Bár az érzelmeimet még mindig tükrözik az idézetek.
És szeretném megköszönni az olvasóimnak ezt az időt,hogy folyamatosan nézték az oldalt . A nézettség általában 2000 fölött szokott lenni,ami nagy örömmel tölt el. Hiszen ez egy pozitív visszajelzés. És sok saját alkotást látok facebookon is,amiért nem haragszom. Hiszen ezt is egyfajta pozitív dologként érem meg. Köszönöm minden kedves barátomnak aki támogatott benne és nem hagyta,hogy abba hagyjam.Sajnos már nincs időm frissíteni,de holnap mindenképpen bepótolom. Kellemes estét és jóéjszakát.
Köszönöm.!:))
Na akkor lássunk is neki a frissítésnek:3
Azóta, mióta megláttam hibáidat, jobban szeretlek, mert tudom, hogy megmutattad magad nekem. Hibáid megismerése engem boldoggá tesz, mert így remélhetem, hogy te is elfogadod az enyémeket. Ne próbáld levetkőzni őket, mert akkor tökéletes leszel, és ki akar egy tökéletes emberrel együtt élni? Tökéletes kapcsolat csak a hibáink megismertetésével együtt alakulhat ki.
Azért fényképezünk, mert nem tudunk beletörődni, hogy minden elmúlik, hogy lehetetlen megismételni egy már átélt pillanatot. Azért fényképezünk, mert tudjuk magunkról, hogy felejtünk.
Egy mondás szerint, onnan tudhatod, hogy fontos dolog történt az életedben, hogy utána már nem tudsz úgy élni, mint azelőtt. Kaptál valakit, vagy éppen elveszítetted, nagyon megbántottak, vagy te tetted, aztán pár pillanatra kívülről láthatod az életed. Érzed, valami végérvényesen megváltozott. Aztán belekortyolsz a kávédba, visszarepülsz a földi reggeledbe. Érzed a szemetelő esőt, de ma valahogy még ennek is örülsz. Mert változol...
Azt akarom, hogy minél jobban eltollak magamtól, Te annál inkább húzz vissza.
Igen, van, hogy magadra maradsz.... Na és akkor mi van? Nem dől össze a világ, az egyetlen dolog, ami megdől a tény, hogy mindig vannak melletted. Meg kell tanulnod, hogy van, amikor igenis egyedül maradsz, és senki sem fogja majd a kezed, nem mondják azt, hogy elég vagy.. és az egyetlen dolog, amiből erőt meríthetsz, az saját magad. De tudod mit? Ez a legjobb dolog, ami történhet veled. Megedződsz, megerősödsz, és onnantól egy dolog biztos: nincs az a csapás, ami úgy össze tudna törni, hogy ne tudnál felállni. Tudod miért? Mert magadból szerzed az erőt, és nem másból.