Naked Light

 Fuck School...:)

Hello ősz...

Mikor megszakad a szív... Érezted már? Valaha, bármikor? Azt mondják, nem is tud fájni... ennél nagyobb hazugság nincs is a világon. Kettétépi a tested, kiszakítja a lelked. Felborít mindent, amiben hittél, kirántja a lábad alól a talajt, és a szemedbe kacag... Mint késszúrás, ezerszer egymás után merül a testedbe minden szó, és a szív sajog tőle, befelé vérzel. De a test kínjával szemben itt nem tudsz elvérezni, nincs enyhülés, nem jön a fog vacogtató hideg, a megváltó elmúlás... csak az üres kín marad, a bíborvörösen lüktető fájdalom, a vakító fehér bizonytalanság.

Soha semmi sem múlik el egészen. Nem igaz ám, hogy az idő, ahogyan mondani szokták, eljár felettünk, és egy bekötött szájú zsákban magával viszi a tegnap és tegnapelőtt történeteit, illatait, színeit és formáit. Én inkább úgy érzem, hogy az, ami egyszer megtörtént velünk, az soha többé nem válhat meg nem történtté, amíg élünk, megőrizzük magunkban a benyomásait.

Végre egyszer nem éreztem magam reménytelenül magányosnak. Végre azt hihettem, hogy valami most elkezdődhet. Nem tudom,hogy okkal hihetem-e. Csak vágyom a változásra, a csodálatos élményekre,amik elfeledtetik velem a szívembe vésett ál-szavakat,amik majdnem szét hasítottak. Valami most véget ér,de valami a helyére jön.Talán az sokkal fájdalmasabb lesz,de talán végre megnyugvást találhatok.Nem tudom mit várhatok a sorsomtól,újabb becsapásokat,vagy őszinte szavakat,amiktől újra mosolyoghatok?

Mindig is tudtam, hogy egyszer úgyis eljön majd az az ember az életembe, aki kézen fog és a boldogság útjára terel. Egy olyan ember, akinek érek valamit, szeret és törődik velem és akinek mindezt viszonozhatom. Egy olyan ember, akit nem érdekel mennyire vagyok kócos és gyűrött korán reggel. Egy olyan ember, aki elfogad a hibáimmal és a múltammal együtt. Egy olyan ember, aki nem kérdőjelezi meg az érzéseimet. Egy olyan ember, mint Te. :))

Tudod mit szerettem benned? Azt, hogy melletted az lehettem,aki akartam lenni.

Ne mondd,hogy hiányzom mikor a te hibád hogy leléptem.

Ne akard a kapcsolatot, válaszd a kötődést. A kapcsolatnál te döntesz, hogy akarod-e a másikat, vagy sem. Az nem izgalmas - az maga az unalom. Kételkedés, bizonytalanság, bizalmatlanság. Akarj kötődést, olyat, ahol egy percig sem kérdés, hogy akarod-e a másikat, vagy sem. Olyat, ahol nincs szavad, mert valaki már rég döntött helyetted. Na, ez az igazi. Ez az izgalom. Akarom, hogy az életemben legyen, akarom, hogy a mosolyára ébredjek, meg azt, hogy többé tegyük egymást minden áldott nap- de egy kapcsolat erre képtelen. Nem fog működni. Valami, amiben folyton győzködnöd kell magad arról, hogy de ez bizony jó lesz.. Az nem az igazi. Azt akarom, hogy úgy nézzem rám, hogy igen, ő hozzám tartozik, de tudja azt, hogy mennyire törékeny minden, ami mögöttem lapul. Tudjon róla, tudjon mindenről, és pont ezért ragyogjon a szeme. Éreztesse, hogy több vagyok, mint aminek érzem magam. Jóval több, mert így fog arra ösztönözni, hogy igenis, menni kell előre. Egy ilyet nem tudnak szétszakítani, senkinek sincs hatalma felette. Nincs az a valaki, aki bele tudna rondítani, hiszen áthatolhatatlan millió szál szövi össze az életeteket, itt bizony nincs helye féltékenységnek. Kötődésnél nincs taktika, csak őszinteség.

Van olyan szerelem, ami nem múlik el. Ritka, de van.

Neked nem vagyok elég?
A szívemet adtam, és nem csak a felét
Féltékeny nem vagyok, de látom a szemét
A srácnak, ki valóban egy nyomuló szemét!

Annyira félek, hogy a rossz dolgot mondom, vagy hogy valami rosszat teszek, és te csak lelépsz. Hogy annyit mondasz "baszd meg" és kisétálsz az életemből. Semmi figyelmeztetés, semmi magyarázat. Csak az emléked.

  -Én csak emlékszek, hogy milyen volt ezelőtt.
- Hogy érted?
- Úgy értem, a dolgok változnak. Az emberek változnak, te változtál. Órákat beszéltünk és most szerencsésnek mondhatom magam, ha naponta pár percet beszélek veled. Te velem akartál lenni és most úgy teszel, mintha mindig túl elfoglalt lennél. Emlékszek a viccekre, a nevetésekre, a mosolyokra, amiket megosztottunk. És én kételkedem benne, hogy te akármire is emlékeznél ezek közül.

 Az igaz szerelem az, ha megtaláljuk az ellenpólusunkat.

 Az emberek azt látják, amit látni akarnak. Eszükbe sem jut, hogy a csinos dolgok néha borzalmas titkokat rejtenek.

 Emlékszel, mit mondtam Neked az első randinkon? Hogy olyan vagy, mintha kiléptél volna az álmaimból... Tudod, ezt még most is így gondolom.

 Életünk magától íródó könyv, amelyben mi regényhősök vagyunk, és nem mindig értjük, mit akar valójában a szerző.

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat