az élet az ábrándozás megrontója.
- Most mi a baj?
- Már nem az életem része többé..
- De hát,akkor is szenvedtél. Hisz sosem teljesült volna be ez a szerelem.
- Tudom. De mégis jobb volt..Hogy kapaszkodhattam valamibe. Akkor azért szenvedtem,mert az enyém volt,csak nem tudtam bánni vele. Most pedig azért, mert egyáltalán nem is birtoklom. És soha nem is fogom többé..
Most ülünk és beszélgetünk. Én és a szívem. Néz rám csodálkozó gyermeki tekintettel. Közlöm vele, hogy most először félek. Életemben először nem merek szeretni. És ez fáj.
Belőlem lett az, akiből kitépted hát magad,Holnaptól benned belőlem semmi nem marad!
Csak itt nem félek, csak a szívedhez egészen közel.
MIELŐTT MEGKÉRDEZNÉD valakitől , hogy miért nemszeret téged , kérdezd meg magadtól , hogy egyáltalán miért érdekel .
tudod ezzel az egésszel megint az a baj , hogy mire te rájössz ,hogy volt egy buta kislány , aki bolondult érted, és mindent megtett volna a szerelmedért , addigra késő lesz , mert én már rég elfelejtettelek .
a szerelem szó mára már csak közhely, de nálam bébi, a gatyádat kösd fel!
( Nem az az idézet jelentése a szöveg ami a képen látható)
Ne szórakozásból szeress! szeress egy okból! az ok legyen a szerelem.
Nem érdemes azért aggódni,ami talán meg sem történik.
Csak érezd jól magad, és máris idiótának tartanak..
Tudom, hogy ez az egyetlen kiutam maradt. Tudom azt is hogy boldognak lenni nem egyenlő azzal, hogy minden tökéletes. De miért van az, hogy amikor végre boldog lehetnék valami mindig beárnyékolja azt? Én mindent megteszek, hogy boldog legyek, én próbálok mindent rendbe hozni. De kezdek belefáradni, és az erőm is fogytán. Éltetnek azoknak a pillanatoknak az emlékei amikor boldog voltam. Ezek adnak elég erőt ahhoz, hogy elviseljem ezeket a boldogság nélküli időket. De ez egyre nehezebb és nehezebb.
A szerelem olyan, mint a háború: könnyű elkezdeni, nehéz abbahagyni, és lehetetlen elfelejteni..:\\