Az élet olyan mint a póker; néha mákod van, de legtöbbször fapofával kell hazudni!' :)
Nem vagyok gyáva.. csak a csalódástól félek..:)
Mindegy mi történik én akkor is mosolyogni fogok!
/sajátkép,ne vidd!/
NŐ - Hidd el, attól még, hogy nem néz rád, tudja hogy őt bámulod. ;D
Ha másról lenne szó, az ágyam kicsi két személy számára..de most Rólad van szó, és tökéletesen elférünk.:$♥
Ha nem lennének álmaim, nem bírnám ezt a "játékot"..
Mindig ugyanaz újra és újra. Aztán megint talpra állok.:$:)
Erősnek hittem magam.. aztán jött egy srác és szerelmes lettem..
- Most már biztosan nem lehet belőled egyéjszakás kaland.
- Nem baj. Tovább is ráérek :)
Engem nem kötelező szeretni .. Csak annyit kérek, hamár utálsz azt szépen csendben csináld, mert nem vagyok kíváncsi rá .. :)
Minden álmom, hogy egyszer rám találsz, de minek küzdjek, ha egyszer HÁTTAL ÁLLSZ???....
milyen csodálatos dolog az arcmimika.. néhány izom elég ahhoz, hogy átverd a világot..
Mindent megadnék azért, hogy az a kiírás rólam szóljon..
Ha egy lány féltékeny, jobban nyomoz mint az FBI, és ha egy srác vétkes, jobban titkolózik mint a CIA :]
Nem vagyok sorozatgyártmány..vagy megszokod az eredetiségemet, vagy ott az ajtó.:]
Mindig mondogattam, hogy én bizony nem fogom senkinek sem odaadni a szívem. De ha gondolod, Te tehetsz egy próbát arra, hogy ellopd!♥
Bár a szívem ragyog, hétköznapi vagyok....
Azt mondod "csak egy zene"?
Ez nem "csak egy zene", amit hallgatok, hanem érzés, emlék, gondolat. Minden ami én vagyok, amire gondolok, amit el akarok felejteni, amilyenné válni szeretnék. Sok-sok ritmus, dallam, szókapcsolat ami belém bújik. Nyomot hagy és nem felejtem addig amíg fontos. Mélyíti a sebeket vagy éppen eltörli minden gondomat, jó kedvet és harmóniát önt belém. Csak néhány perc, másodperc és máris jobbá válik miden.
Tudod... Elgondolkodtam azon, hogy mi lenne, ha visszamehetnék a múltba, mi lenne, ha nem adnám meg a számom neked, mi lenne ha nem válaszoltam volna az sms-edre. Aztán rájöttem, hogy egyáltalán nem ismernélek. Nem tudnám, milyen az, ha megölelsz, milyen érzés, ha puszit nyomsz az arcomra... Még azt sem tudnám, milyen gyönyörű vagy, ha mosolyogsz. Így hát tudod mit, örülök, hogy megismertelek, örülök, hogy fájdalmat okozol nekem, mert legalább tudom, hogy létezel, legalább tudom, hogy vagy, vagyis voltál nekem!
reménykedtem benned. hogy te más vagy. de tudod mit?! te még rosszabb vagy, mint az összes többi. te talán nem játszadozni akartál velem, talán nem akartál bántani, de mégis te bántottál a legjobban! és csak azért, mert bizonytalan vagy, s nem tudsz dönteni... köszönöm! köszönöm hogy adtál egy leckét, és most kérlek hagyj el örökre, hogy ne reménykedhessek tovább!
én nem az vagyok, akit eldobhatnak, majd felvesznek. ezt jól jegyezd meg, egyszer el dobsz, s talán sosem kapsz már vissza !
- Most utálsz?
- Az utálat érzelem. És én nem tartalak annyira se, hogy akármit érezzek irántad. Szóval nem, nem utállak. Csupán semmibe veszlek..
Minden egyes alkalommal, mikor kiejtette az Ő nevét, úgy éreztem, mintha éles pengéjű tőrrel szurkálnák a szívem..
- Allergia?
- Igen.
- Mire?
- Az emberekre.
Remélem, egy nap majd visszanézel, és eszedbe jut minden, amink volt.. és megbánsz majd minden egyes percet, amikor megbántottál!
Semmibe néztél, én meg a szívem kiöntöttem.. Úgy szerettelek bazdmeg, hogy már szinte bele döglöttem!
Mikor utoljára öleltél, az egy "soha nem akarlak elveszíteni" féle ölelés volt.