Naked Light

October is coming...

El sem tudod képzelni, hogy valahol mélyen neki is mennyire fájhatnak dolgok. Erős lány. Amikor legszívesebben csak sírna, ő akkor is mosolyog.

És mindennap megfogom köszönni az Életnek azt a sok szépet, amit adott. Mosolyogni fogok a szomorú napokon, akkor is, ha már többé semmi okom sem lesz rá. Boldog leszek akkor is, ha a világon minden a padlóra kényszerít. Nevetni fogok mások értelmetlen viccein, és majd mindenkit megértek,megvigasztalok, akinek szüksége van rá. Úgy fogok élni, hogy egy tettem és egyetlenegy percem sem bánom meg, mert rájöttem, túl kevés az időnk ahhoz, hogy elpocsékoljuk a haragra és a szomorúságra.

Az egy dolog, ha valamit nem akar az ember, de teljesen más, ha közlik, hogy esélyed sincsen rá. Azt hiszem, jólesik a tudat, hogy egy nap belevághatsz, ha meggondolnád magad.

Bizalom. Egyetlen szó, rengeteg érzés, emlékek, fájdalom. Minden ami az elvesztéséről szól, és minden ami arról, hogyan kaphatjuk vissza. Ha egyáltalán vissza akarjuk kapni, mert ez sem biztos, ahogy az életben már semmi sem az. Először az önmagunkba vetett hit számít. Bízom benne, hogy jó úton járok és bízom abban is, hogy nem gyalogolok keresztül az embereken csak azért, hogy utána én sértődjek meg. Pofonok, leckék az élettől, amire szükségünk van. Először a saját lelkedben kell helyre hozni a dolgokat és csak utána hibáztathatsz másokat. A szeretet nem mindig elég, csak gondolkodj, hogy kitől mit kaptál, és mit kezdtél vele. Egyik ember sem jobb a másiknál, éjjelente a sötétben mind ugyanúgy félünk a valóságtól. Minden sikeres ember attól ragyog úgy, mint a gyémánt mert őket is gyűlölte valaki, és épp ez vitte előre őt. Szóval a lelket azt lehetetlen megtörni. Azt soha. Remélem, hogy a rossz döntéseim és a bal lépések engem is eljuttatnak valahova. A magasba. Szárnyalni.

Várok. Nem akar telni az idő. Az emberek kijelzőt bámulják, telefonálnak, és az órát lesik. Szinte teljesen elvesztem a tömegben. Én nem sietek sehova, várok. De nem tudom mire. Mintha évek óta lennék ugyan ott, de közben rájöttem, hogy unom az egészet. Nem szeretem az embereket, nem szeretem a vonatok hangját és sikítani szeretnék, de senki sem hallja. Miért nem tudok elmenni innen? Mintha valami ide kötne amitől nem tudok elszakadni... csak várok. Valahol legbelül tudom, hogy hiába vagyok itt. Már nem fog eljönni, de nem tudom elfogadni. Arra gondolok, hogy egy nap már nem fogom tudni felidézni az arcát. Elfelejtem, hogy mit ígért nekem, és nem leszek már annyira dühös. Eljön majd azaz idő, amikor nem fog minden nap az eszembe jutni, és nem lesz bennem ez a különös érzés. Mintha valami hiányozna az életemből. Képes voltam várni rád éveken keresztül, de azt hiszem itt az ideje, hogy elengedjelek. Már nem vagyok gyerek. Jó volt így szeretni, jó volt elhinni, hogy az álomkép amit magamnak teremtettem létezik. Azt hittem, ha itt maradok és várok egyszer csak eljön. A legváratlanabb pillanatban kopogtat az ajtón és többé nem megy el. Ez nem így működik. Ha valaki elhagy nem véletlenül teszi és valószínűleg soha többé nem fog vissza térni. Szeretem a jelenem. Nem tudok tovább itt maradni, úgy érzem eleget vártam. Most inkább elmennék innen jó messzire. Szeretném magam mögött hagyni a múlt sérelmeit. Nem ígérek semmit csupán annyit, hogy teszek egy próbát. A végén pedig kiderül, hogy milyen lesz az élet. Nélküled. 

Örülök,hogy lány lett.És remélem őrült lesz. Mert az a legjobb, ami lehet egy lányból ezen a világon. Egy gyönyörű, kis őrült.

Eljön majd a nap, amikor senki szava sem tud majd letörni. Akkor már erős leszel. Nem fog érdekelni, hogy ki mit mond, hiszen egyetlen dolog lesz biztos számodra: méghozzá az, hogy neked mi az igaz. Benned mi van, számodra mi jó, meg neked mit jelent. Történhet bármi, te biztos leszel annyira magadban, hogy lásd, mi a te utad, és mi az, aminek köze nincs hozzád...

Közel sem vagyok tökéletes. Mosolyt, de könnyet is csaltam már az emberek arcára. Olykor csalódást okozok, máskor én csalódok. Néha meggondolatlanul bízok, vagy magyarázat nélkül bezárkózok. Várok mikor már nem kellene és kapkodok mikor még várnom kellene. Egyszerre szeretek és gyűlölök okkal és ok nélkül is. Hibáztam, hibázok és valószínűleg még rengetegszer fogok is. Mégis, így vagyok önmagam. 

Voltak jó barátaim, s nem értették a titkaim.
S volt egy nagy-nagy érzelem, hogy tiszta volt, már nem hiszem.
Annyi minden történt már velem, hányszor botlott meg az életem

Ne keverd össze a kötődést a barátsággal. A
barátság mulandó, eltűnik, a kötődés viszont
a lelkedet köti a másikéhoz.Ezért szeretnél minél több időt tölteni vele,
mert érzed, hogy többé tesz, erősít, feltölt.Többnek érzed magad már attól is, hogy ott van az életedben. Onnantól meg nincs
lehetetlen.

Leírhatatlan érzés, mikor zenehallgatás alatt behunyt szemmel a dallam végigfut a testem minden porcikáján, szívemhez érve pedig eltölt melegséggel. Mintha egy másik világba csöppennék, ahol megszűnik létezni minden gond és bú. Igen, zene nélkül nem tudnék élni!

Eljátsszuk, hogy erősek vagyunk, higgadtak maradunk, és titkoljuk, hogy nagyon is emberek vagyunk.

Ne akard megmondani, hogy ki kell, hogy ki varázsolja majd el a szíved, mert aztán jön valaki, aki szöges ellentéte annak, amire eddig vágytál, és mégis megmutatja, hogy képes vagy érezni, megnyílni, és akarni.

 A fiúk már az oviban tudják, hogy az aranyhajú királylány nem létezik. A nők felnőtt fejjel is várják a szőke herceget fehér lovon.

előbb vagy utóbb mindenki megbánt majd téged, neked kell eldönteni, hogy ki az, aki megérdemli, hogy szenvedj miatta.

ölelj úgy és annyit, hogyha holnap elmegyek, nyugodt szívvel engedj el.

még mindig ugyanúgy szeretlek, csak már ezer darabbal.

hagyjuk most a sérelmeket, hagyjuk most a hibákat. érezzük egymást inkább, mert szeretlek.

 ennek már soha nem lehet vége, soha, elképzelhetetlen.

nem akarok mást, csak hogy ne unjam meg. nem akarok mást, csak hogy elég izgalmas legyen. izgalmas annyira, hogy lekössön, hogy rá figyeljek, hogy ne érdekeljen más. törődjön annyira, hogy ne taszítson, de megtartson. szeressen úgy, mint senki más, de csak annyira, amivel nem fojt meg.

 Isteneeeem*----*

a bánat és szomorúság pillanataiban majd ölellek, ringatlak, átveszem, magamra veszem a fájdalmadat. ha sírsz, én is sírok, ha fáj valamid, nekem is fájni fog. együtt majd megpróbáljuk visszatartani a könnyáradatot, a kétségbeesést és így együtt járjuk végig az élet rögös útját.

nem számít, hogy milyen az időjárás, hogy mennyi az idő, hogy szombat van vagy szerda reggel, hogy épp álmodom vagy ébren vagyok. nem számít, hogy milyen a világ, ha te nem vagy velem.

igen, piszkos fantáziám van és te mocskosul a része vagy.

talán ezt szeretem benne a legjobban, amilyenné engem tesz. nem azt, ahogy érzem magam tőle, hanem amilyenné tesz.

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat