Naked Light

Sziasztok! 

Hát az új szerkesztő nem vált be, illetve nem tudta kezelni az oldalt, ezért maradok én! Viszont a munka miatt kevesebbet fogok tudni frissíteni. De remélem örömmel fogadjátok majd ezeket is ! 

Puszii Bia

Összetörted a szívem. Nincs boldogságom. Elvetted az élet örömöm. Te nyújtottál támaszt, jobb kedvet. Együtt nevettünk az apróságokon, a közös dolgainkon, másokon, a szaron, miközben nem voltunk beszámítható állapotban. Megismerhettem az igazi éned, amit tényleg alig lát pár ember. Túl sokat hittem, reméltem. Túl sok volt a kétkedés, a válasz nélkül maradt kérdés. Sose beszéltünk róla, de mégis megvolt. Nap mint nap csak mi tudtuk és mi éreztük. - és lehet hogy te se vállalod fel magadnak, mert én sem tettem ezt. Rengeteg célzás hangzott el, mégse mondtam SOHA semmi olyat. És mégis másnak hittél. De ha ez neked többet jelentett, mint hogy tőlem hallottál volna akármit is, akkor már megértem azt, hogy miért tudok rád úgy gondolni mint egy UTOLSÓ SZARHÁZI IDEGENRE. Már nem tudok megnyílni előtted, már képtelen vagyok úgy tekinteni rád, mint egy emberre. Soha nem tudtam eldönteni, hogy mi mik vagyunk. De nem ismerősök. Én bíztam benned, elég sokat beszéltem, és lehet hogy nem kellett volna. És túl soknak, éretlennek tartottál. De ez nincs így. Nem is gondolnád, hogy milyen felfogásom van. Mennyire átértékelek mindent. - és habár te egy kislányként néztél rám, már rég nem vagyok az. Nem is voltam.Nem gondoltam volna, hogy úgy veszítelek el, hogy nem történt semmi. Soha nem értettem félre semmit. Egyik helyzetünkben sem. Pedig volt rá helyzet, és alkalom is. Lehet, hogy a gondolataim máshol jártak, de mégis tudtam, hogy mi a helyzet. De ezt te nem értékeled. Nem érdekel, és soha nem is érdekelt. Akkor én minek törjem magam? Ott van a kis világod, a kis dolgaid a régi és új emberekkel. Akkor tekints rám úgy, mint egy kretén aki bedőlt neked. Majd más biztos elfogad úgy, ahogy vagy. Rengeteg lesz, hisz ők 2 mondatod után ugranak majd. Én pont nem ez voltam..Csak az a baj, hogy végig e-l-h-i-t-t-e-m....

Egy kapcsolat lényege nem az, hogy hányszor vesztek vagy békültök ki, hanem hogy hányszor fogjátok meg egymás kezét és mondjátok ki, hogy megoldjuk.

Sokszor csak idővel jövünk rá, hogy valakit elvesztettünk, akit nem kellett volna, később esik le, akár csak évek múltán hogy elengedtünk valakit az életünkből, akit nem lett volna szabad. De mostanra már továbblépett.

Vannak szavak, amelyek örökre kimondatlanok maradnak. Mert annak kell maradniuk. Nincsenek véletlenek az életben. Csak döntések.

Sok olyan dolgot tettem már, amivel az emberek nem értenek egyet, de enyémek a választások, pont annyira, mint a következmények is.

- De hát minden olyan tökéletes volt, mint egy tündérmesében.

- A tündérmeséknek mindig okkal van vége.

Tudod én erősnek lenni is tőled tanultam. Talán ebben értem el a legnagyobb eredményeket. Mindig tanítottál, hogy ne törjek össze a pillanatok súlya alatt. Volt mikor már nem is esett jól, hogy ennyire keménynek akarsz látni. De végül mégis sikerült. Magam sem hittem volna, hogy ilyen rövid időn belül meglátom a talajt újra. Nincsenek még új várakról álmaim. De már nem nézek vissza. Már tudom, hogy akinek szíve van, azt mindig összetörik. De az ember rengeteget tanul közben. Ha figyel. Hálát adtam érted minden nap, és erőt kaptam tőled egy új úthoz. Köszönlek.

Újból könnyes búcsút vettünk egymástól, de ez már nem olyan volt, mint egy évvel korábban. Megnyugtató lenne arra fogni mindezt, hogy már kezdtünk hozzászokni a búcsúzkodáshoz, vagy hogy felnőttebbé váltunk időközben, de tudtam, hogy valami visszafordíthatatlanul megváltozott köztünk.

 Elhitte, hogy megsajdul a szív, ha valami nagyon fáj. Mert megsajdult a szíve, és összepréselődött a bordái alatt. Mind ez ideig mosolygott, ha könyvben olvasta, vagy emberektől hallotta, hogy megsajdult a szívük. Azt hitte, csak kitalálás az egész..

A legokosabb dolog, amit egy nő tehet, hogy megtanul férfi nélkül létezni.

Az, hogy szeretjük egymást, nem téma köztünk, sose mondjuk, mert úgy vagyunk vele, hogy szavak nélkül is tudnunk kell. Fontosabb, hogy tudjunk együtt nevetni, tudjunk sokat beszélgetni, és mindig számíthassunk egymásra. Ezek nélkül mondogathatnánk egymásnak, hogy "szeretlek", egymilliószor is naponta, nem lenne mögötte semmi.

Az első szerelem minden volt egyszerre. Az a fajta, ami elől sosem hátrálsz, meg sosem próbálsz, meg sosem akarsz. Egy szerelem, ami olyan nagy és erős, hogy sosem hal meg, sosem halványul, sosem veszíti el az energiáját. Az a fajta szerelem, amiért harcolsz.

Semmi értelme, hogy szeressünk valamit, ha úgyis elszakítanak tőle, nem? És olyan nehéz megállni szeretet nélkül, ugye?

Az emberek azt mondják, túl kell lépnünk a múlton, nem szabad visszanéznünk. Eközben a szülők kiabálnak a dolgok miatt, amiket tegnap csináltál, a fiúk emlékeztetnek a legkisebb hibáidra is, a barátok pedig mindig felidézik életed legcikibb pillanatait. Emellett mégis hogy tudnánk túllépni a múlton, amire minden egyes ember emlékeztet?

Pontosan az az ember hiányzik az életemből, akinek leveleket szeretnék írni.

Olyan nőnek látszott, aki körül viharok dúlhatnak, de a lelkét meg sem érintheti semmi.

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat