Naked Light

Sziasztok !!

Örülök neki ,hogy egyre többen nézitekaz oldalt :) Mostanába nem frissitetettem nagyon ,szóval már itt volt az ideje és ezt ma meg is csináltam volt időm végre :) Ezen a lapon igy minden van főként hozzám közeli érzelmek ezért lehet egy kicsit szomorkás hangulata . Köszönöm mégegyszer hogy benzétél 

Puszii Bianka

Nagy igazságok...nehezen meghozott döntések. Szavak. Csupán szavak.Nem tehetek semmit, amivel változtathatnék a már megtörtént eseményeken, így hát a jövőt kell megváltoztatnom, a jövőmet,a jövődet, a jövőnket.Bárcsak sikerülne... azt hiszem, akkor minden könnyebb lenne, vagy ha nem is minden,de ma könnyebb lenne a szívem.Ha holnap már nem is.A jövőnket mindaddig alakíthatjuk, ameddig a jelenben vagyunk.Maradj a jelenedben! S így könnyebb lesz a holnapod.


Vannak pillanatok, amikor az élet bizonyos embereket elválaszt egymástól, csak azért, hogy mindketten megértsék, milyen sokat jelentenek egymásnak.

Hiányoznak a melléd fekvős, hozzád bújós pillanatok. Hiányzik ahogy rám nézel. Hiányzik, hogy hozzám érj, hogy magadhoz húzz, hiányzik az ölelésed. A csókod. Ahogy a levegőt veszed. De leginkább az hiányzik, aki vagy, mikor velem vagy- és ami én vagyok, mikor melletted vagyok.


"Tudom, hogy milyen, ha olyan kicsinek és jelentéktelennek érzed magad, amennyire csak lehet. És hogy ez hogy tud fájni belül olyan helyeken, amikről nem is tudtál. És mindegy, hogy hányszor csinálsz új frizurát, vagy hányszor mész edzésre, vagy hány pohár chardonnay iszol a barátnőiddel. Az ágyban minden éjjel aprólékosan végiggondolod, hogy mit rontottál el, vagy hogyan érthetted félre a dolgot. És hogyan hihetted akár egyetlen rövid percre is, hogy boldog voltál. És néha még meg is győzöd magad arról, hogy észhez tér és becsönget hozzád. És ezek után, bármilyen sokáig is tartott, elmész egy új helyre, és akikkel találkozol, visszaadják az életkedved. És a lelked apró darabjai lassan helyre állnak. És a zavaros idők, azok az esztendők, amik így elvesztek, lassan kezdenek elmosódni."


"Azt mondtad, sosem akarsz engem szomorúnak látni... ez azt jelenti, hogy mindig becsuktad a szemed, akárhányszor sírtam?"

"A mai nap más lesz. Másnak kell lennie. Mosolyogni fogok és mindez hihető lesz. A mosolyom ezt fogja sugallni 'Jól vagyok. Köszönöm. Sokkal jobban.Újra fogom kezdeni. Valaki új leszek. Ez az egyetlen mód, hogy túl legyek rajta"


“...És mikor rám néznek az emberek, mindig megkérdezik: “Miért vagy olyan szomorú?” Honnan tudják? Miből látják? A szemem?A szemem hogy mondd el ennyi mindent? Hogy tanuljam meg elrejteni,ami fáj? Azt hiszem, mindenki meglátja rajtam, csak az nem, aki amúgy sem lát semmit...”

"Elmélyülten húzta a vonalat a homokban. Én csak mosolyogtam rajta, hisz olyan nevetségesnek tűnt, ahogy egy fiatalember erőlködik, hogy a kör mértanilag pontos legyen. Talán körzőt is használt volna, ha nem mérföldekre vagyunk a civilizációtól. Rajzoltak nekem már sok mindent gyermekkoromban, legtöbbször piros kis szívet, de egy idilli családi képre is emlékszem, amit valamelyik kis hódolómtól kaptam még évekkel azelőtt. De még senki sem akart nekem kört rajzolni a homokba az éjszaka közepén. De Ő megtette.- Tudod, sokat gondolkoztam, mit adhatnék neked a mai különleges napra - szólalt meg miután befejezte a rajzolást. -A születésnapom csak jövőhónapban lesz - ellenkeztem vele.Megfogta a kezem és a kör közepébe állított.- Mikor kisgyerek voltam, egy nap édesanyám lehozott a partra - folytatta. - Fogócskáztunk, homokvárakat építettünk, miután kellőképpen elfáradtunk leültünk a homokba. Váratlanul a kezébe vett egy kavicsot, mellyel egy kört rajzolt. Felemelt és a kör közepébe ültetett. Majd azt mondta: "Van egy világ a lelkemben, talán pont ilyen alakja van, melynek Te vagy a közepén." Megöleltem. Hosszú percekig csak álltunk egymásba fonódva, anélkül, hogy bármelyikünk is megszólalt volna. Kapcsolatunk legszebb pillanatai voltak.Azóta évek teltek el. Az életem során rengetegszer kaptam már szívet képeslapra, bögrére vagy épp ágyneműre nyomtatva. De csak azon a nyári éjszakán, csak akkor egyszer, kaptam valakitől egy kört, melybe egy egész világot zárt."

„Felejtsd el. . . , lépj túl rajta . . . . élj a jövőnek. mondják oly sokan, akik nem érzik amit én érzek, nem tudják, amit én tudok, nem vesztették el, amit én elvesztettem. 
- Felejtsd már el!- mondják, ha látják, hogy rám törnek az emlékek, amelyek egy csodás, tiltott szerelmes nyárra s az a-miatti szenvedésekre mutatnak. Nem tudják, hogy ha elfelejteném az olyan lenne, mintha meg sem történt volna, s én azt nem akarom. Szegényebb lennék nélküle, bár kitaszított lettem miatta.


Álarcaim bizony vannak. De kinek nincsenek?

Kimegyek az utcára, s a rám jellemző öltözködési stílussal megszokott része vagyok kisvárosunknak. Ilyennek látnak kívülről. Szomszédasszonyaim nem is törik a fejüket, milyen lehetek belülről. Van, aki igen. S próbál megfejteni. Mit lát? A külső maszkot. S mit érez? Van belső maszk is? Ugyanolyan vagyok otthon? Ahány helyzet, annyi maszk? ... Megtetszett egy kalap. Felvettem, s más ember lettem tőle. Gőgösen vonultam pár percig, aztán megijedtem, mert azt hittem, mindenki engem néz.
bakancsot húztam, s utána máshogy mentem az utcán.
sálat kötöttem lazán a nyakamba, s laza léptekkel indultam a lépcsőknek.
S közben mindig én voltam.
Mosolyogva beszélgettem, vidáman köszöntem.
S közben sírtam belül.
Ki vagyok én? Hányféle vagyok? Hányféle maszkot cserélgetek naponta? S este, mikor itt ülök a papír mellett, akkor is van rajtam álarc? Ilyen vagyok? Látott már valaki maszk nélkül? Ő ismer? Én ismerem magam? Vagy eltűntem az álcák között? Álarcokban vívott álharcok jellemzik utam. Vergődő gyöngyházlepke, pókhálóba esett áldozat, levegőért kapkodó hal, hervadásra ítélt virág, álmodozó naiva, reménytelen szerelmes, boldog boldogtalan, magányba zárt főszereplő, síró bohóc, személyiségzavarral küzdő vezéregyéniség, a zseni maszkját hordó középszerű, időhiánytól kapkodó, mindenbe belekóstoló többgyermekes családanya, íráskényszerrel megáldott - megvert - emberke, motyogó őrült s békét áhító kíváncsi gyermek - igen, ez vagyon én. Maszk nélkül?

Csak halkan dúdolok
mert kicsit
bennem más ez az est...
érzem
ahogy vágyakozva
testem melegével
csupasz mellkasodhoz kuporodok
óvva lelked meztelenségét..(...)
most csak dúdolok
halkan
egyedül
szemem kék mélyéből
lágy hullámként simogatva
azt a tiszta érzést
ami téged rejt...

"Szeretlek, mert ahogy kezed
végigsimított lelkemen,
nem a sok bolond,
kicsinyes gyengeségre ügyelt,
miket lehetetlen nem észrevenni,
hanem kibontotta
azt a ragyogó szépséget,
amit eddig senkinek sem volt
türelme felkutatni."

„Azt is tudom, hogy minden eddigi életemet azzal töltöttem, hogy téged kerestelek. Nem olyat, mint te vagy, hanem téged, mert lelkeinknek találkoznia kellett"

„A szerelem egy szó, ami rengeteg érzést foglal magába… Ezt érzem, mikor megérintesz, mikor megcsókolsz, és mikor rád nézek”

„Talán mondanom se kell, még nem történt velem hozzád fogható.”

,,Lépd át az óceánt, ismerd meg az időt!Álmodj, mindig álmodj. Az álom a valóság, a Te valóságod. Ami most van csak addig tart, amig megtanulsz álmodni. Minden és mindenki rád vár.És most itt vagy.Indulj!Álmodj!Szeress!Élj!"

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat