Sziasztok!:)
Szeretnék minden kedves olvasómnak boldog újévet és boldog karácsonyt kívánni!:) Tudom kicsit megkéstem, de nem volt időm az ünnepekben szerkeszteni, ezért utólag is kellemes ünnepeket és majd Boldog újévet kívánok!!:) Jó pihenést!:)
Merry Christmas!:)
Happy new year!:)
Olyan hamar visszajövök, hogy nem is lesz időd hiányolni. Vigyázz a szívemre... itt hagytam nálad!
Van valami, ami egész nap piszkálta a csőrömet. Ha már így összefutottunk rá is kérdezek: Csókolóztunk tegnap éjjel?
- Igen.
- Nem lehetett valami emlékezetes, mert abszolút nem rémlik.
Nevetni kezd.
- Csak vicceltem. Nem csókolóztunk.
Közelebb hajol hozzám.
- Ha én megcsókollak arra örök életedben emlékezni fogsz. Mindig.
Ott akarok lenni melletted. Csak feküdni. nézni az arcod. Elveszni a szemeidben. Látni a mosolyod. Odabújni hozzád. Adni egy puszit. Átölelni. Összekulcsolni az ujjainkat. Veled elaludni.
Vajon amikor valaki azt mondja rám, hogy “beképzelt”, megfordul a fejében akár csak egy percre is, hogy valójában milyen vagyok? Hogy valójában egy köszönöm-öt se merek mondani a boltban, miután kifizettem, amit akartam. Hogy valójában igen is nehezemre esik megkérdezni egy vadidegentől, hogy hány óra. Hogy igazából reggelente ötször átöltözök, mert nem merek felvenni egy szoknyát. Hogy valójában néha meg se merek szólalni, mert félek, hogy valami rosszat mondok. Hogy az órákon nem merem felnyújtani a kezem, még ha biztosan tudom is a választ. Vajon megfordul a fejükben, hogy igazából mennyire önbizalom hiányos vagyok? Vajon tudják a lelkük mélyén, hogy még miután ilyeneket mondanak, azok után is magamat okolom az egészért? Nem, ők ezt nem veszik észre. Mert az emberek csak azt látják, amit látni akarnak.
Tudom, hogy totál el vagyunk cseszve, oké? Ösztönösen cselekszem, indulatos vagyok, és te úgy fel tudsz bőszíteni, mint senki más. Az egyik pillanatban úgy viselkedsz, mintha gyűlölnél, a másikban szükséged van rám. Soha, semmit nem tudok úgy csinálni, ahogy kell, és nem érdemellek meg… de a francba is, szeretlek! Jobban, mint az életben valaha is bárkit vagy bármit. Amikor mellettem vagy, nincs szükségem piára, vagy pénzre, vagy verekedésre, vagy egy éjszakás kalandokra… nincs szükségem másra, csak rád. Csakis rád gondolok. Csakis rólad ábrándozom. Te vagy, akit akarok.
Különös, hogy a boldogsághoz fájdalomra van szükség.
Megerőszakolnálak, de tudom, hogy együttműködnél. :P
- Mit szeretnél?
- Tudod te jól!
- De Tőled szeretném hallani.
- Téged!
Vannak dolgok, amiket nem akarunk, hogy bekövetkezzenek, de el kell fogadjuk őket. Dolgok, amikről nem akarunk tudni, de meg kell tanulnunk őket. És emberek, akik nélkül nem tudunk élni, de el kell engedjük őket
Annál a nőnél, aki szeret téged, sohasem fogsz jobb nőt találni. Találhatsz okosabbat, szebbet,ügyesebbet, bevállalósabbat, de jobbat nem. Egyik sem fog úgy csókolni, úgy ölelni, úgy várni és vágyni rád, mint aki szeret. Ebben biztos lehetsz.
A kedvenc számom következett, amikor megragadta a karom és magához húzott táncolni.
- Szeretlek. - súgta a fülembe.
- Részeg vagy.
- Lehet, de ezt komolyan gondoltam.
Nem tudtam válaszolni, talán nem is akartam. Helyette csak szorosan megöleltem. Megértette.
Valaki voltál a szememben, helyed volt a szívemben, de akit most látok, az már nem te vagy. vedd már észre magad, mert én többé nem szólok rád, csak mosolyogva megyek tovább.
…becsaptuk a szülőket hogy egymás mellett aludjunk. Mindenre megesküdtünk csak hogy egymás mellett maradjunk..
Nem azt szeretjük, aki érdemes rá, hanem akit szeretünk.
Nem mindig tudjuk úgy lezárni a dolgokat, ahogyan kéne, emelt fővel, nem mindig tudunk úgy tovább sétálni, hogy többet nem nézünk már hátra. De hisz emberek vagyunk. Hibázunk, tévedünk, választunk, menekülünk, megállunk, elesünk, felállunk, szenvedünk. Képesek vagyunk érezni és ez a legcsodálatosabb dolog a világon, még ha néha fájó is.
Gondolkoztam ezen a "legyünk boldogok" dolgon, és úgy érzem, hogy az emberek akkor érzik elveszettnek magukat, amikor azt hiszik, a boldogság az életcéljuk. Mindig úgy gondoljuk, hogy egy nap majd boldogok leszünk. Megszerezzük az autót, megkapjuk azt az állást, vagy azt a bizonyos személyt, aki helyrehozza az életünket. De a boldogság csak egy állapot, egy bizonyos hangulat, nem úti cél. Olyan, mint amikor fáradt vagy éhes vagy. Nem állandó. Jön-megy, és ez így van rendjén. És szerintem ha így gondolnának rá az emberek, akkor sokkal többször találna rájuk a boldogság.
Idővel az ember megérti, mi a különbség aközött, hogy tartasz egy kezet, vagy leláncolsz egy lelket, megtanulod, hogy a szerelem nem azt jelenti, hogy lefekszel valakivel & hogyha nincs valaki melletted, nem azt jelenti, hogy egyedül vagy..Megtanulod, hogy egy csók még nem szerződés, és az ajándék nem ígéret...Elfogadod a zuhanást emelt fővel és nyitott szemmel.Megtanulod az utakat a mára és a mostra építeni, mert a holnap nem garantálja a terveidet. A holnapnak mindig van egy csomó olyan változata, ami megállíthat félúton... És idővel megtanulod, hogyha csak azért maradsz valakivel, mert gazdag jövőt ígér, előbb-utóbb visszatérsz a múltba... Idővel megtanulod, hogy a haragból kimondott szavak egy életen át bánthatják azt, akit megsérteni akartál. Megtanulod, hogy mindenki mondhatja 'sajnálom', de megbocsájtani csak a nagy lelkek tudnak. Megtanulod, hogyha megsértettél egy barátot, valószínű soha többet nem lesz úgy, mint régen..Megtanulod, hogy lehetsz boldog az új barátokkal, de eljön az idő, hogy hiányozni kezd a régi. Megtanulod, hogy semmi sem ismételhető és megtanulod, hogyha jól is érzed magad azokkal, akik körül vesznek, mindig hiányozni fognak azok, akik már nincsenek..Idővel megtanulod, hogyha megbocsájtással próbálkozol, vagy bocsánat kéréssel, vagy kimondani, hogy szeretsz és vágyódsz, ha szükséged van, hogy barát szeretnél lenni... egy sír fölött haszontalan.