Hiányzik. Nem ő,hanem az érzés. Az az érzés,amikor boldog voltam. A szívemből a remény,hogy újra láthassam. Elment! Fel kell fognom. De azt,hogy tegyem? Hogy csináljam azt,hogy leszarom,miközben még mindig fontos helye van a szívemben. Feladjam? Nem! Nem adhatom,hisze eddig kitartottam. De úgy hiányzol szerelem.Kérlek gyere el újra és hozz ez olyan pasit , aki megbecsül,aki szeret, és akinek úgy tetszek ahogyan vagyok,és nem úgy ahogyan kinézhetnék..
~saját
-Szerinted mi az értelme az idézeteknek, verseknek?
-Ó hát nem is tudom. Tudod, már nagyon régóta írok ilyeneket, még ha néha szomorúakat is. De talán egy idézet vagy egy vers lényege, hogy kifejezze az író érzelmeit. Ha éppen bánatos, vagy éppen szerelmes. De neki és nekem is ez okoz örömöt. Hiszen egy –egy gondolattal több emberen is segíthetünk. Tudod nem csak én lehetek ám szomorú,összetört,boldog,vagy éppen szerelmes. Több millión éreznek így. És egy-egy idézetben néha magukra találnak. És remélem az az érzés, tölti el őket, hogy van, aki együtt érez velem, aki megért. Azt, hogy nincs egyedül,hogy van még miért küzdeni. Talán ezek által meg tudnak ismerni. Megtudják, hogy milyen fontosak is a barátaim, barátnőim, a családom. Ezek segítségével képesek belelátni a másik érzéseibe. És valahol megtalálják önmagukat.
~saját
-Tudod mit szeretek az estékben?
-Nem:o mit?
-Hogy akkor tudok gondolkodni a dolgokon. Tudod, amikor a szobámban ülök, a fülemben pedig egy dal szól. Előtör belőlem minden gondolatom, emlékem vagy éppen vágyam.
-Ezt nem értem teljesen. Elmagyaráznád?:o
-Persze. Tudod néha egy dalnak rengeteg jelentése, van. Néha emlékeztet arra, hogy mit veszítettem,néha pedig,hogy mit fogok,ha sokáig húzom a dolgokat. Ilyenkor ellazulok és előveszem a füzetem és elkezdek írni egy verset,egy idézetet vagy éppen ezt írni, amit most írok. Rengeteg érzés van bennem, amit néha nehéz leírni vagy elmagyarázni másnak. De ha elkezdek írni olyan, könnyen jönnek a gondolatok. Azok az érzések amiket valójában érzek. Ez által tudom kifejezni önmagam. Valaki hülyeségnek tartja,de sose gondol a háttérbe. Hogy egy saját gondolatnak, vagyis idézetnek mennyi mondanivalója is van. Pedig rengeteg van. Egy megtört vagy akár egy éppen ragyogni készülő szívnek rengeteg értelmet ad.
-Már értem.
~saját
Érzések!Vajon mi lenne,ha nem lennének?Vajon könnyebb lenne az életünk nélkülük? A válasz igen. Könnyebb lenne! De nélkülük nem azok lennénk, akik vagyunk. Még ha néha fáj is, fontos, hogy vannak érzéseink. Hiszen így megtapasztalhatjuk a szerelmet, még ha utána néha csalódás is követi. De részben ezek miatt az érzések miatt vagyunk olyan emberek amilyenek.
~saját
Kell az az érzés amikor kikapcsol az agy és felgyorsul a szív.Kell az az érzés,amikor tudok szeretni. Néha irigylem a szerelmes párokat akiket nap mint nap látok,de az ablakban ülve rájövök,hogy igazából én is csak egy pasira vágyom…Aki ha szomorú vagyok átölel,akinek az a fontos,hogy létezem.
~saját
Fáj…fáj,hogy minden ami volt porba hullt…fáj ,hogy még mindig fontos vagy számomra,amikor látom pedig ,hogy le se szarsz.. Látom,hogy boldog vagy valaki mással,és ez felemészt.. nem tudom,hogy mi a jó és mi a helyes.. Csak őrlődök magamban.. őrlődök miattad.. Kérlek gyere vissza…hiányzol:/
~saját
-Szereted?
-Nem!
-Hát akkor mit érzel iránta?
-Semmit..
-Biztos vagy benne?
-Nem.Mert amikor vele vagyok úgy érzem magam mintha folyamatosan álmodnék.Mint ha nem lenne más csak ő meg én meg a pillanat.Mint ha minden olyan tökéletes lenne és nem lenne semmi problémánk.Olyan érzés vele lenni,a szemébe nézni amit nem tudok leírni.Csak azt tudom,hogy jó vele.Hogy mellette fontosnak érzem magam.Hogy ő tényleg szeret.De én nem tudom neki ezt megadni,amit kér..Azt a szeretet amit érdemel.
-Bízz magadban,és hidd el bármire képes leszel utána:)
~saját
Vagy örökre tűnj el az életemből
és az emlékeimből, vagy sürgősen
gyere vissza és csókolj meg!
Ne legyél mérges rám, mert azt mondom, hogy nem érdekel. Azért legyél mérges, mert egyszer igen is érdekelt, csak te túl vak voltál, hogy észrevedd.
Az ember idővel mindenre rájön.. mit veszített.. mit kapott..mi erősítette meg.. és hogy valójában ki áll mellette..
A hátam mögött a szádra veszed a nevemet, amikor ott vagyok nyújtod a kezedet.
IGEN! Ő a barátom. Nem azért, mert azt mondja hogy szeret,
hanem mert bizonyította is !
A barát ismeri a szívemben lévő dalt, és eldúdolja nekem, amikor kezdem felejteni.
Nézzük a régi képeket,a régi énünket,a régi szerelmünket.És fáj.Fáj,hogy ilyen könnyen túl van rajtunk.Fáj látni ,hogy újra boldog,de mással:/ Egyszerűen csak kavarognak bennünk az érzések.Talán még mindig szeretjük ennyi idő után is?:/ Lehet..Hisz azt mondják az első igaz szerelmet sosem felejti el az ember. De mi van akkor ha elakarjuk?Mi van akkor,ha nekünk ez így nem jó? Mi van,ha tovább akarunk lépni? De ez az érzés visszaránt.Mintha valami kötél lenne rajtunk ami nem enged el.ÉS minél inkább felejteni szeretnénk annál inkább erősebb a kötél.Úgy érezzük magunkat mint akit bezártak a saját érzelmei.Tudom rajtunk múlik.de néha a felejtés fájdalmasabb mint az a tény,hogy a miénk volt,de mi elveszítettük.De szükség van rá,iszen akkor nem tudnánk tovább lépni ..Vagy is tudnánk,de úgy mint egy becsomagolt játékbaba..Félünk a jövőtől,de talán nem is attól.Inkább attól,hogy elfelejtjük azt az énünket,akik akkor voltunk,amikor még éreztük a szerelmét..
~saját
-Csillagokat nézem és elgondolkodom. Egyszer azt mondta nekem anya,hogy aki már itt hagyott bennünket,ő oda fentről a csillagok közül figyel ránk.
-És ezt te elhiszed?
-Igen elhiszem. Néha amikor nagyon szomorú vagyok éjjel kinézek az ablakon és beszélek hozzájuk. Mondom nekik,hogy: ha hallasz papa remélem jól vagy ott fent. Remélem boldog vagy és már nem fáj semmid. És csak úgy mellesleg nagyon hiányzol ám:/. Sokat gondolok az eltöltött időkre. Maminak is nagyon hiányzol. Nagyon rossz nélküled,de tényleg…:( Mindenki csak bánt,de erős leszek,mert ezt az egyet megtanultam tőled még kislánykoromban,hogy nem szabad feladni akármennyire is rossz a helyzet. Tudom,hogy te már jól vagy és ennek örülök. Nagyon szeretlek papa,és mindig a szívemben foglak őrizni.
~saját