Nehéz elmondani az agynak, hogy ne szeressen valakit, mikor a szíved még mindig azt teszi..
még mindig itt vagy a szívemben!!!
.. és királyfinak képzeled azt, aki igazából csak egy szimpla béka.
Volt már veled úgy hogy legszívesebben elmentél volna hozzá és bevallottad volna neki hogy téged nem érdekel hogy mi volt hónapokkal ezelőtt amikor szétmentetek, az már a múlté,elmondanád neki hogy volt amikor már azt hitted túl vagy rajta de egyszer, csak egyetlenegyszer úgy nézett rád, mint azelőtt és minden amit ellene felépítettél, hogy elbírd viselni hogy melletted él és mégsem lehet a tiéd,egyszerűen leomlott, csak mert rád nézett azokkal a csodálatos szemeivel. És hogy rájöttél hogy cseppet sem vagy túl rajta, sőt mindennél jobban kell neked, kell neked mindazok ellenére amik történtek és amik nem történtek meg. Egyszerűen nem akarsz nélküle lenni? Ha már éreztél ilyet vagy ehhez hasonlót...akkor tudod milyen az, amikor valakit feltétel nélkül, minden hibájával együtt szeretsz!
csinos úgyis lehetsz hogy nincs ki mindened! :)
Nem azok a legfontosabb emberek, kiknek jelenlétét mindig észrevesszük, hanem kiknek hiányát nagyon is megérezzük!
Barátok a velük töltött idő felejthetetlen. :)
A szerelemtől még akkor is mosolyog az ember, ha fáradt.♥
Sugallja,hogy állj meg, hagyd abba mielőtt elesnél - de te akkor is folytatod.
A nő akkor szép igazán, ha boldog, és akkor boldog, ha érzi, hogy szeretik.
Nincs veszett ügy, míg akad csak egy bolond is, aki küzd érte.
Lehetsz bárkivel,mondhatod,hogy szereted,de az életben csak egy iránt érezheted.
Elmagyarázni, hogy miért szeretlek téged,olyan lenne,mint elmondani, milyen izű a víz.. lehetetlen.
Látod hogy őrült, látod hogy boldog,látod hogy vidám. Csak azt látnád végre,hogy egyedül Te hiányzol mellőle..
Látod, hogy jön, és tudod előre, mit akar kérdezni. Azt szeretné tudni, mért vagy szomorú. Te reflexből kivágod a választ: 'Nem vagyok szomorú, csak szimplán rossz napom van.' , és hasonlók. Erre ő ezt mind elhiszi, és egy szó nélkül elmegy. Pedig mennyire szeretném egyszer, csak egyszer azt mondani: 'Azért vagyok szomorú, mert kegyetlenül beléd szerettem és ez az érzés visszafordíthatatlan.' Mit meg nem adnék érte, ha egyszer a szemébe merném vágni, majd következne a happy end, bevallaná, hogy ő is így érez, s boldogan élnénk, míg meg nem halunk. Kár, hogy ez itt a valóság, és bár bármi megtörténhet, erre igen kicsi az esély.
A szerelem olyan, mint egy óriáskerék. Van hogy magasra vágyunk, de kevésbé magasra szállunk. Mi döntjük el, hogy ki mellett akarjuk élvezni. Van,hogy nem a megfelelő társsal osszuk meg, és többet nem is vágyunk oda fel, a magasba. Emlékeinkben hiába vannak szép foltok, félünk újra felszállni, de ahogy az utolsó utazás emléke megfakul, újra vágyunk oda fel, és idővel belátjuk, hogy talán nem is baj, hogy egykor voltak rossz emlékeink is, mert tanulunk belőle. Ha legközelebb felszállunk, már óvatosak vagyunk ,jobban kapaszkodunk, és jobban megnézzük, ki mellé ülünk le, így már nem tudunk annyira megsérülni, mint először. És mikor végül elérünk a kerék legtetejére, arra a pontra, ahonnan a legszebbek a virágok, ahonnan ha lenézünk csak mosolygó embereket látunk, többé nem is vágyunk oda le. Nincs is ennél jobb.
Lehet, hogy csak egy ember vagy ezen a világon, de másnak te jelentheted az egész világot.
Ha tényleg szereted őt akkor nem félsz elmondani ezt az egész világnak !